Az őszi portyák alkonya?

Csípős hajnali indulás; zötykölődés buszon, vonaton valamelyik hegységünk fele; rozsdálló erdei utakon való barangolás; várromok, csúcsok meghódítása, tornatermek ötcsillagos padlószállásai, pusziharc az utolsó leheletig és persze örök élmények a közösséggel, melyeket sosem feledünk. Mind-mind az őszi portyáink jellemzője csapatunk kollektív emlékezettudatában.

Ugyanakkor mostanság a korábbi részvételi arányok el-elmaradnak, valamiért mintha az utóbbi években megcsappant volna a portyák iránti lelkesedés.

Az elmúlt időben megfigyelhető az a jelenség, hogy az általános iskolai felső tagozattól, körülbelül a 6. évfolyamtól kezdve a portyákra való jelentkezési hajlandóság nagymértékben csökken. A távolmaradások többségének esetében nem is a betervezett családi program a kiváltó ok, hanem a fáradság, iskolai leterheltség, ami a portyázási kedv apadásában testesül meg. Gondoljunk csak bele, egy elitiskola egész heti hajtása után, sokszor napi 7-8 tanórával, egyre több különórákkal, edzésekkel számolva, egy felső tagozatosnak, egy gimnazistának már-már ugyanannyi, hanem több szüksége van a hétvégi regenerációra – a következő hétre való készüléssel együtt – mint egy heti 40 órában dolgozó felnőttnek. Arról nem is beszélve, hogy ennek a korosztálynak a heti ötszöri testneveléssel, egyik különóráról a másikra járkálással a napi lépésszám, a heti kilométer adag bőven megvan. Ezek után nincs azon csodálkozni való, ha a cserkész, kósza korosztályban az aktív pihenés utáni igény lecsökken, s vonzóbbá válik egy-egy péntek esti lógás, egész napi alvás vagy hétvégi mozimaraton egy rövidebb távú szombati túránál is.

Ezzel szemben a vándor korosztályban épp az ellenkező tendencia figyelhető meg: már a felsőoktatási évek alatt, majd a munkába állás időszakától kezdődően egyre nagyobb igény fogalmazódik meg az aktív pihenés iránt. Egy-egy húzósabb egyetemi vizsgaidőszak, az íróasztal mögötti napi 9-10 órai munka után egyre többen vágyunk ki a szabadba, akár egy esti környéki futásra, akár pedig egy hétvégi túrára az erdőbe, hogy egészségesen elfáradjunk, kiszellőztessük a fejünket.

Változóban a korosztályi igények.

A klasszikus, elsősorban a cserkész és a kósza korosztályt megmozgató, aktív pihenést, egész napos természetjárást célként kitűző őszi portyák idejének lealkonyodott.

Jövőbeli feladat, hogy a korosztályonként megfogalmazott célok és azok megvalósítása összhangba kerüljön a megváltozott igényekkel. Vajon megoldás lehet-e egy péntektől vasárnapig tartó, – a téli tábor mintájára szervezett – őszi tábor a cserkész-kósza korosztálynak, melynek során a természetjárás egy délelőtti program lenne,  s a hétvége további programja pedig a közösségi együttlétet, a közösségi élmény elérését célozná meg, akár társasjátékok, benti keretmesés programok, egész hétvégét átívelő játékok vagy teaházak/forrócsokizások eszközével?

Emellett az egyre erősödő vándor korosztályi igényeknek megfelelően egyre több aktív pihenést szolgáló vándor túrával, portyával is lehetne számolni, ami a korosztályilag megváltozott őszi portyák új hajnalát is jelenthetné.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s